Hónapokig halasztgattam ezt az írást, de most erőt vettem magamon, mert tartozom még egy utolsó bejegyzéssel nektek és magamnak is. Tavaly nyáron nekivágtunk az ismeretlennek és bár végül nem maradtunk a szigeten, de egy olyan csodálatos időszaka volt ez az életünknek, amit soha, de soha nem felejtünk el. Senkit nem biztatnék arra, hogy tegye ugyanezt, de így visszanézve, annyira boldog vagyok, hogy mi megléptük. A képeket válogatva, visszatértek az emlékek és nem tudok nem mosolyogni, amikor rájuk gondolok.

Hogy milyen az élet a szigeten? Semmihez sem hasonlítható. Más egy frissen oda költözőnek, más egy régóta ott élőnek, más egy helyinek és más egy külföldinek. Millió turista látogat el ide. Közülük sokan visszajárnak és vannak, akik úgy döntenek, hogy le is telepednek. Hiszen itt egész évben süt a nap és meleg van. Gyönyörű az óceán és a természet… Mégis a Kanári-szigetek ennél sokkal többről szól. Az itt élő emberek életszeretetéről, a helyi kultúráról illetve a különböző világok keveredéséről. Számomra megdöbbentő volt, hogy csak ezen a kicsi szigeten mennyi magyar él! Mennyi magyar család! Szereztünk is jópár új barátot, ismerőst. Persze nem csak magyarokat.

Annyi mindenről tudtam volna még írni és persze ennyi idő alatt csak belekóstoltunk az egészbe, így rengeteg felfedeznivalónk maradt. Ugyanakkor rendkívül hálás vagyok, hogy ennyi is megadatott és mostmár nem vagyok szomorú, hogy el kellett jönnünk. (Hmmm. Azért erre a témára térjünk vissza majd télen. :-)) 

Na, de jöjjenek a képek!