Nem egyszerű a válasz. Nem megélhetési okokból döntöttünk így, hiszen jól élünk, megvan mindenünk itthon is. Nem is légből kapott ötlet volt. Közel másfél évig tervezgettünk, próbálkoztunk, mire összeállt a költözés. Sok időnk,energiánk van benne.

Nem emlékszem már, hogy pattant ki a fejemből az ötlet. Egy kis ideig magamban forgattam, egyre erősödött bennem ez az érzés, aztán félve feltettem a kérdést a páromnak, hogy mit szólna, ha… Ő egyből rávágta, hogy tőle mehetünk, neki is szüksége van környezetváltozásra. Azért hozzátette, hogy azt nem tudja elképzelni, hogy végleg elhagyjuk az országot. Ebben maradtunk.

Belső és külső okok is szerepet játszottak abban, hogy eljutottam idáig. Úgy éreztem felőrölnek a mindennapok, a munkámban is kiégtem. Ki akartam lépni a megszokott közegemből.

A gyerekek szempontjait is figyelembe vettük. Nyelvtanulás, nyelvgyakorlás, kiemelés a magyar iskolarendszerből. 

A külső okok között döntő szerepet játszott még az országban kialakult politikai helyzet és közhangulat. Külföldön élni azért is jó, még ha csak egy ideig leszünk is távol, mert nem kell szembesülnöd az ország nyomorával nap, mint nap. Ezt nem (csak) anyagi értelemben értem.

Hogy jobb lesz-e? Nem tudjuk, de teszünk egy próbát, megadjuk magunknak az esélyt és majd kiderül.  Az biztos, hogy nagyon más lesz és pont erre van szükségünk most. Új helyzetek sorát kell majd megoldanunk, amitől sokat fejlődhetünk mindannyian.

Már attól visszanyertem az életkedvemet, hogy tudtam, elmegyünk. Természetesen ennek ára van, de felkészültünk erre is.

Még fiatalon éltem kint Angliában, Londonban. Csak egy tanévet töltöttem kint, de az az időszak nekem olyan élmény volt, amit soha nem felejtek el. Egész életemen át elkísért. Igazi kultúrsokk volt. Sok önbizalmat adott és ami a legfontosabb, egy teljesen más, sokkal nyitottabb életszemléletet tapasztalhattam meg. Sokat tanultam belőle. Az volt az álmom, hogy ezt átélhessék a gyerekeim is. Remélem tudnak majd meríteni belőle, bármeddig is tartson a mi kis kalandunk.